Hogyan kezdtük a chiptuningot?

Sokan kérdezitek, hogyan kezdtem ezt az egész chiptuning „dolgot”. Végzettségemet tekintve autótechnikai műszerész, finommechanikai és automatizálási technikus vagyok. Alapvetően mindig is autós műszaki beállítottságú voltam, így az érdeklődés az új autótechnológiák, a mechatronika iránt meg volt. A számítógépes érdeklődés is meg volt a commodore 64 -nek köszönhetően :-). Szerettem volna valami egyedibb dologgal foglalkozni az autótechnikán belül. Így a gondolat az volt, hogy kombináljuk össze az autótechnikát a számítógéppel.

Akkoriban…

A kezdetekhez vissza kell mennünk a 2000-es évek elejére. Ebben az időben az internet is még gyerekcipőben járt, nem voltak igazi szakmai fórumok és elérhető információk chiptuning témában. Nem voltak ismertetők, tanfolyam, oktatás, nem tudtál kérdezni senkit. Nagyon nehezen lehetett hozzájutni bármiféle hasznos információ morzsához, amiből ki tudtál indulni, legfőképpen a saját kútfőre és szakmai tudásodra támaszkodhattál. A fellelhető információk száma chiptuning témában megközelítette a nullát.

Milyen eszközökre volt szükség?

Az autótechnikában dízel oldalon az EDC15, benzines vonalon pedig az ME7 vezérlők voltak a legújabb tehnológiák. Ezek programozásához szükséges eszközök a forrasztópáka és eprom programozó voltak. (A későbbiekben az újabb generációs EDC15 vezérlők már a szabványosított OBD csatlakozón keresztül voltak programozhatók, néhány kivételtől eltekintve). Az eprom törléséhez UV lámpa, ha nem akartál órákat várni, amíg a napfény törli a memóriát. Szükség volt még számítógépre és az autó szoftverét megjelenítő programra.

Mivel nem álltak rendelkezésre információk a motorvezérlő program felépítését illetően, így azokat „manuálisan” kellett visszafejteni. A fejlesztéshez szükségesek voltak a különböző autódiagnosztikai műszerek, multiméter és oszcilloszkóp az egyes változtatások visszaellenőrzéséhez, méréséhez.

Műszerek az adatgyűjtéshez

Chiptuning folyamatos műszeres kontroll mérések Motoroptimalizálás fékpadon garanciával

Már ekkor világos volt számomra, hogy a munka kiértékeléséhez szükség van az autó teljesítményének a mérésére. Teljesítménymérő fékpadhoz nem volt egyszerű hozzájutni, így először a mostanában sokak által használt utcai teljesítménymérőket és gyorsulásmérőket használtuk.

G-DYNO GPS teljesítménymérő

G szenzoros teljesítménymérő

Sajnos amire igazán szükség lett volna, a reprodukálható mérések, nem igazán voltak azok, amit vártunk tőle. Ezek a GPS és utcai gyorsulásmérésen alapuló teljesítménymérők az induláshoz elegendőek voltak, de továbbra is a DYNO teljesítménymérő fékpad mielőbbi beszerzésére törekedtem, mert tudtam, hogy pontos, összehasonlítható méréseket csak egy ilyen paddal lehet végezni. A reprodukálható mérések nagyon fontosak mind a fejlesztési szakaszban, mind a „végtermék” finomhangolásában.

G szenzoros teljesítménymérés lap

Szükség volt még egy alanyra is. A választás természetesen a saját autómra esett, ami ebben az időben egy Audi 100 2.5TDI volt, még az öt hengeres soros változat 115Le alap teljesítménnyel. Ezzel indult el a történet.

Az első lépések.

Első lépésként a kiolvasott motorvezérlő programot „fejtettük vissza”, felműszereztük az autót és felvettük az induló alap adatokat az autóról a különböző paramétereket rögzítve. Majd indulhatott a módosítás, lépésről-lépésre. Egy-két paraméter módosítása a szoftverben, majd mérés, majd ismét módosítás, mérés és így tovább. Lényegében ezt nevezzük a fejlesztési szakasznak, ami rengeteg időt visz el. Az időfaktor normalizálásában jelentős segítség volt az úgynevezett emulátor használata.

Munka emulátorral

Az emulátor egy nagyon ötletes kis szerkezet volt. Arra volt hivatott, hogy a motorvezérlő ECU-ban található epromnak, (ami a teljes motorirányítást végzi az autóban) tárolta a vezérlő programját, számítógépen. Magyarán mondva, ahelyett hogy mindig az epromot kellett volna kivenni, eprom programozóban kiolvasni, UV lámpával törölni (minimum 15perc idő), majd felprogramozni és visszatenni az ECU-ba, ahelyett a rákötött számítógépen volt futtatható az autó szoftvere. Úgy kell elképzelned, hogy az eprom helyére egy megfelelő foglalattal becsatlakozik az emulátor és egy soros porton keresztül csatlakozik a számítógéphez.

Emulator bekötése az ECU-ba

chiptuning_emulator_segitsegevel_csiptuning
chiptuning_emulator_segitsegevel_csiptuning

Mi volt ebben a fantasztikus, azon kívül, hogy rettentő sok időt megspórolt a beállításoknál? Az, hogy élőben lehetett programozni az autót! Az autóra rákötött műszerekkel, azonnal mérhető volt a változtatás, amit élőben a számítógépen végeztünk. Ez nagy előrelépés volt és felülírt nagyon sok, addigi elképzelést a program működésével kapcsolatban.

A mai napig biztos vagyok abban, hogy aki nem használt még az emulátorhoz hasonló készüléket, az egy-két dologgal tévhitben van. Más az elmélet és más az, amikor élőben látod, hogy a valóságban hogyan működik egy autó szoftvere. Ugyanez a véleményem a teljesítménymérő pad nélküli beállításokról is! Amint elkezded használni, rájössz pár dologra, amit idáig rosszul tudtál/sejtettél! (A cikk alján találsz egy videót az emulátor működése közben).

Haladunk a kijelölt úton

Első fékpadunk egy magyar gyártmány volt egy nagy szekrény méretű vezérlővel.

BMW 525TDS emulatoros chiptuning
BMW 525TDS emulatoros chiptuning

A profibb munka akkor kezdődhetett, amikor szert tettünk egy teljesítménymérő padra, ami nem nagyon hasonlított a későbbiekben használt mérőpadjaink egyikéhez sem. Ez lényegében egy kétgörgős pad volt egy ember méretű vezérlőszekrénnyel, amin kézzel kellett állítani a munkapontokat. Viszont arra tökéletes volt, hogy az egyes fordulatszámokon beterheljük a motort az örvényáramú fékkel és ott mérni lehessen az egyes paramétereket és a motor forgatónyomatékát. Így több pontban felvéve az értékeket egy sokkal jobb képet kaptunk a beállításról. Így ezzel és a fantasztikus kis emulátorral már nagyon hatékonyan és pontosan lehetett dolgozni. Az emulátort még a későbbi EDC15 és ME7 vezérlőkhöz is lehetett használni, bár az egyes típusokra, valós időben, fékpadon műszerekkel kifejlesztett szoftvert, a napi használatban már emulátor nélkül hangoltuk mindig az adott autóra, az emulátorral szerzett tapasztalat útján. Már csak nagyon különleges esetekben, illetve egyedi feladatok elvégzése esetén használjuk, legtöbbször a verseny beállításoknál.

Chiptuning emulátorral

Konklúzió

Az emulátorral és fékpaddal szerzett tapasztalat volt az, ami nélkülözhetetlen volt, hogy a mindennapokban a beállításokat a lehető legjobban az autóra tudjuk hangolni a chiptuning munkáink során.

Az emulátor a szoftver oldali megértést segítette, a teljesítménymérő pad használata pedig az autó reakcióját a módosításra. Lényegében a fékpad használatával indult az igazi munka, azért gondolom, hogy fékpad nélkül ezt a munkát nem lehet rendesen végezni és a chiptuning tapasztalat szerzése csak a teljesítménymérő fékpad használatával kezdődik!

Az én véleményem az, hogy lehetsz nagyon sok ideje a szakmában, ha csak most kezdesz mérőpadot használni, akkor mostantól indul az igazi tapasztalatszerzés. Eddig volt az, amit elméletben gondoltál a beállításodról, a fékpad megmutatja, hogy a valóságban ez így van-e, vagy tévedtél.

Emulátor működés közben